2014. július 13., vasárnap

9.nap. Barcelona - Rambla, Sagrada Família, Castellerek, Churros és Chufa kóstolás



A mai napot Barcelonának szenteltük. 2005-ben a nejemmel és legidősebb lányunkkal már jártunk itt. Akkor tömegközlekedtünk, most viszont szembesültem azzal a problémával, hogyan fogunk mozogni egy nagyvárosban kocsival. Azt gondoltam, nagyon nehéz lesz parkolót találni a nevezetességek környékén, így a terv az lett, hogy keresünk egy parkolót, ahonnan tömegközlekedéssel megközelítjük a látnivalókat. 
Na, de ehhez megint net kellett, így előző este még beautóztam Lloret központjába, leparkoltam (pénzért), az internetkávézóban (pénzért) utánanéztem, hogy hol fogunk parkolni (pénzért), és hogyan fogunk tömegközlekedni (pénzért).  Így utólag lehet, hogy egyszerűbb lett volna mindenhová autóval menni, mert a nagyobb  nevezetességek környékén mindenhol láttunk parkolót, a GPS meg mindenhová elvisz.

A barcelonai parkolásról ezen az oldalon tájékozódtam, és az ott közölt első variációnál maradtunk: a Barcelona Bus terminal Estación de Nord, azaz a  városközponthoz közel eső buszpályaudvar melletti  mélygarázsba álltunk be, egész napra 17,9 €-ért.



Barcelona tömegközlekedését böngészve a T-Dia (4x7,60 €/fő) napijegy, illetve a 10 utazást magába foglaló T10, 10 darabos vonaljegy  (10,30 €) között vacilláltunk. Végül is 2 db T10-nél (2x10,30 €) maradtunk, amit négyen közösen tudtunk használni. Ennyi jegy elég volt, bár át kellett gondolni, hogy mihez megyünk járművel, mihez sétálunk.

Sikeresen megtaláltuk a parkolót, majd gyalog elindultunk a Rambla felé.
A buszpályaudvartól nem messze egy diadalív előtt jöttünk el. Az "Arc de Triomf" attól tér el a többi ilyen épülettől, hogy ezt nem egy katonai győzelem miatt emelték, hanem a művészetek és a tudományok előtt tisztelegtek vele.

Középen fent a spanyol uralkodói címer, az oszlopokon 12 angyal, és az építményen körbe-körbe  valamilyen tudományt, művészetet, illetve mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi életképet bemutató díszítés látható. Az épület a gótika és a mór építészet jellegzetességeit ötvöző, úgynevezett neomudéjar stílusban épült, sok-sok vörös téglát használva. A XIX. század végi spanyol épületeket nagy előszeretettel tervezték ilyen stílusban, ez a diadalív az 1888-as világkiállításra készült.

Továbbsétálva  egy érdekes jelzőtáblára lettünk figyelmesek: 
Szerelmesleveleket hordozó postások számára ebből az irányból behajtani tilos :)


......majd a  barcelonai, korábbi nevén Szent Eulália katerdrális mellett sétáltunk el.

A templomba nem mentünk be, pedig lett volna néhány látványosság, amit most utólag ollóztam össze:
Szent Eulália Barcelona egyik védőszentje, aki 13 éves korában az akkori politikai hatalom (Római Császárság) üldöztetésével szemben nyíltan felvállalta és a rettenetes kínzások ellenére haláláig megőrizte keresztény hitét. A katedrálisban található a fiatal lány földi maradványait őrző díszes szarkofág.
Szent Eulália díszes szarkofágja. A képet kigugliztam a netről
A Katedrális belső kis udvarában egy kis kerengő található, melynek oszlopai között  13 fehér libával találkozhatunk, utalva  Eulália rövid életére.
Libák a kerengőben. Ezt sem én fotóztam, a netről szedtem le.
A katedrális  egy másik érdekessége, hogy a bejáratától jobbra található kápolnában 1493-ban 6 Amerikából "hozott" őslakos keresztelkedett meg.
Itt keresztelkedett meg a 6 amerikai őslakos
Szóval a fentieket kihagyva tovább indultunk Barcelona leghíresebb utcájához. A Rambla bő 1 km hosszú korzó, ahol korábban a helyiek, manapság inkább a turisták sétálnak, ülnek le egy pohár innivaló, vagy valami kis harapnivaló elfogyasztására. Az utca a Plaça Catalunya (Katalónia tér)-n kezdődik és a tengerparton álló Kolumbusz szoborig tart.

A Ramblát 5 részre lehet osztani, legalábbis az útikönyvünk ezt írta, illetve 7 éve ezt is tapasztaltuk. Most viszont nem véltem semmi különbséget felfedezni az egyes szakaszai között:  ez egy hosszú utca, középen gyalogos sétánnyal, ahol a járdára  kitelepült éttermek végig tömve voltak turistákkal. Az elképzelhető, hogy a turistaidényen kívül visszatér a korábbi rend, de most óriási turista tömegek lepték el.

A Rambla felső részét "Rambla de Canaletes"-nek nevezik, egy díszes vas ivókút/lámpaoszlop kombóról. A legenda szerint, ha iszol a kútból, akkor még egyszer visszatérsz Barcelonába. A korzón számos újság és könyvesbolt található.
Lejjebb a "Rambla del Estudis" következik. Jellegzetessége, hogy mindenféle kisállatot, de jellemzően díszmadarakat árulnak ezen a részen.
A környék - elvileg - a madarak csiripelésétől hangos, és néhány szép palota szegélyezi (Palao Moja, Palau de la Virreina)










A "Rambla del Flors"-on virágboltok húzódnak végig, és itt van a La Boquería piac.
Ide  betértünk, és csak ámultunk-bámultunk a rengeteg tengeri herkentyű láttán. A turisták itt már felhígultak,  jobbára a nyugdíjas helyiekkel.

 A "Rambla del Capuxins"  járdaszéli kávézók és éttermek helye, és itt található a Teatre del Liceu színház épülete.
A Rambláról letérve bekukkantottunk a  Placa Reial-ra. A "királyi tér" nagyon kedvelt a helyiek és a turisták körében: tömve étteremmel és emberekkel, de mégis jóval szellősebb képet mutatott, mint a fő sétálóutca.  
Visszatértünk a Rambla legalsó részéhez a "Rambla de Santa Monica"-hoz. Ezen a részen egy csomó élőszobor szórakoztatja a turistákat, néhány órás váltásban különböző figurák jelennek meg: Galilei és a távcsövétől kezdve a sokfejű sárkányig és Dali fiókos nőalakjáig mindenféle  mozdulatlan, majd hirtelen helyzetét változtató figura található. A két állapot közti váltás gyakorisága egyenes arányosságban van a bámészkodók adományozó kedvével.

A Rambla a Kolombusz emlékművel ér véget. Kolumbusz Genovában született és sokáig Portugáliában élt, mégis a spanyol királynő finanszírozta az India felé vezető út felfedezését célzó expedícióját 1492-ben. Amikor Kolombusz a következő évben visszatért, a királyi pár Barcelonában fogadta a hajóst. Az emlékművet az 1888-as világkiállításra építették meg. Több magyarázat van, hogy hová mutat. Alapból mindenki azt gondolná, hogy Amerika felé.  A szobor  felállításakor is így szerették volna tájolni, de rájöttek, hogy az pont a szárazföld  felé esne, és elég furán nézne ki, ha a tengerparton lévő szobor a "tengeren túlra", nem a tenger felé mutat. Így aztán változtattak a koncepción, a nagy felfedező a tenger felé mutat, és egyesek szerint szülővárosa, Genova felé.
Innen a Drassanes megállótól az L3 Metrón továbbmentünk a Lesseps-ig. A tűző napon kb. 15 perc séta után megérkeztünk a Güell parkhoz. És itt jött a hidegzuhany, csak hát ez nem volt valami frissítő: a parkba annyian akartak bemenni, hogy 2 órával későbbre tudtunk volna csak belépőt venni. Na, ezt nem vártuk ki, és csodálkoztunk nagyon, mert  7 éve nem volt semmi belépő, meg ilyenek....  Utólag kiderült, hogy csak a park egy része a fizetős terület, a másik részére nyugodtan be lehetett volna menni..... A park mellett egy ivókútnál felfrissítettük magunkat, ami kitartott a metróig, ahol szintén volt egy kút.
A parkot Eusebi de Güell, egy nagyon gazdag bankár luxusrezidenciának szerette volna építtetni, és Gaudit bízta meg a tervezéssel. Az építkezés aztán félbemaradt, csak a park és néhány köztéri épület készült el, természetesen a Gaudira  jellemző egyedi építészeti formák alkalmazásával.
Mivel nem tudtunk bemenni, így a képeket ollóztam.

Kissé leverten visszaindultunk, és a Sagrada Familiát céloztuk meg. Tudtuk, hogy az épületbe nem fogunk bemenni, mert egyrészt elég borsos ára van, másrészt, ha nem akarunk órákat sorban állni, akkor előre le kellett volna foglalni a jegyeket.
Így csak körbejártuk az impozáns és rekordlassúsággal, közadakozásból épülő templomot, ami minden oldalról más és más képet mutat. Gaudi egy évvel az építés megkezdése után, 1883-ban vette át a kivitelezés irányítását. A templom minden egyes kis részét megtervezték, és a sokszor abbahagyott, majd elkezdett építkezés a több, mint 100 éves tervek alapján folyik ma is.  Egyes vélemények szerint a templomot olyan állapotban kellett volna meghagyni, ahogyan Gaudi 1926-ban bekövetkezett halálakor állt. Az épületet körbejárva jól látható, ahogyan a sötétebb falak a korábban,  a világosabbak az újabban épült részek. 

Visszamentünk a Rambla környékére. Itt a hölgyek belevetették magukat a környékbeli  utcák ruhaüzleteibe. Aztán visszamentünk a katedrális elé, ahol estére egy jellegzetesen katalán szokás: embertorony építés kezdődött. A castellerek egyesületekbe tömörülve jeles ünnepeken, rendezvényeken építik a többemeletes tornyokat.
A műveletet kb.  1,5 óra késéssel kezdték - ez nem lett túl jó hatással a hangulatunkra - és 1 perc alatt be is fejezték.

A várakozás, az egész napi döglesztő meleg,  és a Güell parki sikertelenség hatására, mint vert sereg vonultunk a parkoló autó felé. Hangulatjavításként  betértünk egy kis cukrászdába churros-t enni.  Ez a süteményféle inkább a spanyol területeken kedvelt, így csoda, hogy ráakadtunk egy kis cukrászdában. A churros  tulajdonképpen egy vastag, hernyó formájú, olajban sütött fánk, amire különböző önteteket lehet kérni. A finomságot frissen készítették, és a tulajdonos nagyon kedves volt.
Megkérdezte honnan jövünk, meddig maradunk, és megkínált egy jellegzetesen valenciai üdítővel, a Horchata de Chufa-val. Ez nem más, mint a Chufa (magyarul tigrismogyoró vagy földi mandula) magjából sajtolt, ízesített "növényi tej". Mindenféle jó hatása van, kellemesen édeskés és üdítő. (Másnap a Dia-ban fel is fedeztük a palackozott italok között, és mivel nagyon ízlett nekünk, be is vásároltunk belőle.)

A  tulaj kedvessége, a finom ital és a churros elfogyasztása után helyreállt a lelki békénk, és már ismét jó hangulatban indultunk vissza az autóhoz, ami bő fél óra alatt hazarepített.

<< Vissza a 8. napra                          Tovább a 10. napra>>


































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése