2014. július 15., kedd

7. nap. Banyoles, Besalú, Castellfollit de la Roca, Cantonigròs-vízesés


Az internet kávézóban  összeszedett információk alapján egy kis körutat  terveztünk. Az első állomásunkhoz  - a Banyoles-i tóhoz - hamar odaértünk. Katalónia legnagyobb természetes tava sűrű zöld erdővel borított hegyek között húzódik meg.
 Kellemes,  árnyas  partmenti sétányon 15-20 percet sétáltunk, megcsodáltuk a  szép, halakban és vízimadarakban gazdag tiszta vizét, hallgattuk a  strandon örömködő gyerekek  zsivaját.

A tó arról nevezetes, hogy az 1992-es Barcelonai Olimpia evezős számait itt rendezték.
A levegő hőmérséklete még a víz és az árnyat adó fák ellenére is vészesen kezdett emelkedni, így nem időztünk túl sokat.
Bő félóra múlva Besalú városkához értünk. A  település a Fluvià  folyón átívelő, XII. században épült  híd mellett fekszik.
Az épen maradt középkori kőházak  között alig akadt turista, így legalább nyugodtan tudtunk sétálni.



A városka főterén rácsodálkoztunk a Kijevben múlt évben megismert  mikrominiatűr múzeum "kihelyezett" kiállítására.

Kb. egy órát sétáltunk, aztán elindultunk a várost egykoron védő kapun keresztül a következő látnivalóig.
Időközben megéheztünk, és bár Besalúban volt egy csomó üresen tátongó étterem, egy kicsit spórolósra próbáltuk  venni a mai napot, valami útmenti kis gyorsétteremben gondolkodtunk.  Mikor már vagy 20 perce autóztunk és nem igazán találtunk ilyet, megálltunk egy nagy SPAR szupermarketben. Gondoltuk, hogy valami helyben sütött pékáru meg egy ásványvíz elegendő lesz ebédre. Kaptunk is, viszont eléggé döbbenetes áron, ami otthon kb. 200 Ft, az itt 3€ volt.

A következő látnivalóhoz is hamar odaértünk: ez  a Castellfollit de la Roca. Ez egy település, aminek 2 házsora egy sziklanyelvre épül: középen az utca, tőle jobbra balra házak, amiknek a külső fala  sok helyen a szikla legszélén van.


Az álmos kis városkát követően a Garrotxa vulkánikus terület nemzeti parkjába  terveztük utunkat. De úgy gondoltuk, hogy a kráterek körülötti nyílt szabad téren semmi kedvünk nem lesz a tűző napsütésben sétálni, így a nap fénypontjának szánt vízesést vettük célba, ahol a leírások tanúsága szerint még egy hűs fürdőt is vehetünk.
A vízesés már Osona tartományban volt, a hozzávezető úton 1000 m fölé kellett a kanyargós utakon felkapaszkodnia kis Corsánknak. A hőmérséklet a lenti 38 fokról 24 fokra csökkent, de aztán hamar visszaértünk a 30 fok feletti övezetbe.

A megközelítést az egyik kirándulásokkal foglalkozó oldalról egész pontosan kinéztük. Különösebben nem volt kitáblázva, de egy helyi túrázó útbaigazított: csak lefelé kell menni az úton kb. 30 percet.  Ez OK, csak hát visszafelé meg mászni kellett folyamatosan  fél órát.....
Na, ezen kellett le-, majd felmenni.
A vízesés sajnos elég halványan folydogált és nem volt egy olyan látvány, hogy meg akartunk volna fürödni benne. Így  aztán  negyedórás pihi után,  kicsit lógó orral visszaindultunk. Mire felértünk, már a nyelvünk is lógott :)
Innen  már hazafelé vettük az irányt: először tágas legelőkkel határolt dombok és hegyek között mentünk lefelé,
 majd  kiértünk a szintén szép helyeken átsuhanó (nem fizetős) C25 autópályához.

Érdekességként megjegyzem, hogy útközben áthaladtunk több, a mi pécsi autópályánkhoz hasonlatos  "nincs mit átfúrni" típusú alagúton keresztül.

Este 8 felé érkeztünk meg, a kis körünk jó nagyra sikeredett :)

<< Vissza a 6. napra                          Tovább a 8. napra>>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése