A mai napi kirándulást gondoltam nyaralásunk leglátványosabb programjának. És azt hiszem, ez be is jött mindenkinek. Még otthon nézelődtem valami érdekes hegyi kirándulás után a Pireneusokban. A képeket nézve teljesen véletlenül akadtam rá erre a fantasztikus, vadregényes helyre. A "Congost de Mont-rebei" egy gyönyörű kanyon. Katalónia és Aragónia természetes határát képezi a "Noguera Ribagorzana" folyó, ennek medre néhány kilométeren keresztül kb. száz méter magas keskeny és meredek sziklamélyedésben halad.
A kíváncsiságomat csak fokozta, amikor olyan képeket láttam, hogy ebbe a függőleges falba 1,5-2 m széles utat martak, és korlát nélkül sétálnak az emberek a szédítő mélység felett. (Na jó, azért egy majrékorlát van az út belső felén, a sziklafalon.)
A képek és a videók alapján nagyon félelmetesnek tűnt a hely, és ezt még tovább fokozták egy olyan lépcsőrendszerrel, amin kb. 100 m magasra cikk-cakk alakban mászhatunk fel a szikla aljáról a tetejéig.
 |
| Cikk-cakk sziklalépcső. Idáig már nem sétáltunk el (utólag már bánjuk), a neten találtam a képet. |
Na, ettől már én is paráztam, úgy gondoltam, hogy a sziklába vájt út az elég lesz, a lépcső az nekem is sok.
 |
| Na, ez azért nem semmi! (A képet a netről szedtem le.) |
A varázslatos hely Katalónia másik szegletében, kb. 300 km-re húzódik meg Lloret De Mar-tól. Az út bő 3 óráig tartott és ingyenes autópálya szakaszokból állt.
Először megálltunk egy turista info ponton a spanyol oldalon, kaptunk egy részletes térképet, és elmagyarázták, hol találjuk a sétautat és hol a létrás helyet.
Aztán továbbindultunk a katalán oldalra. A völgy kezdeténél megálltunk fényképezni,
Itt 5€-ért letehettük az autót, használhattunk egy környezetkímélő, szalagtovábbítós, pottyantós WC-t, ami abszolút kulturált, tiszta és szagmentes volt.
A parkoló mellett volt egy kis faház, ami büféként és információs pontként is üzemelt. Itt is kaptunk térképet és egy kedves úriembertől még részletesebb útbaigazítást. A segítségért cserébe megkérdezte, hogyan köszönnek a magyarok, így megtanítottuk a "szia"-ra. Aztán megpróbálkoztunk a "viszontlátásra"-val, de ez túl bonyolultnak bizonyult, így végül megegyeztünk a "viszlát"-ban :) A vicces kedvű pasi le is írta kis jegyzetfüzetébe tizen-sokadik nyelvként a köszönésünket, hogy majd az arra vetődő honfitársainkat így üdvözölje.
A vadregényes folyóvölgyben kajakozhatunk is, de mi most csak a gyalogtúrára voltunk felkészülve.
 |
| Ez se lehet rossz. A képet a netről kölcsönöztem. |
A parkolótól kb. 40 percig a folyócska mellett kell sétálni, majd egy függőhídon átkelve kezdődik a kalandos rész.
Odafelé szerencsére végig be volt borulva, sőt egy részen még el is kapott minket egy zápor, de a falba vájt úton nem áztunk meg. Visszafelé viszont lógott a nyelvünk a tűző napon, cserébe sokkal szebb színben pompázott a folyó. A kis túrához alapfelszereltség egy üveg víz, napolaj és sapka a tűző nap ellen, esetleg még valami esőkabát, mert nagyon hirtelen tud változni a völgyben az időjárás.
Visszafelé már lelkes "Szia"-val fogadott minket a bódés ember. Megkérdeztük, hol lehetne kajálni és készségesen útbaigazított minket, hogy menjünk a közeli Puente de Montañana falucskába. A kinti melegből behuppantunk a 20 fokra lehűtött étterembe. De nemcsak a levegő volt hűs, hanem a pincérhölgy is igen fagyosan viselkedett, pedig eddig mindenhol nagyon közvetlen és segítőkész helyiekkel találkoztunk. Na mindegy, rossz napja volt, ennyi.
Ugyanebből a faluból a neten rábukkantam egy kedves kis videóra, egy ún. Lip-dub-ra. Ez annyit tesz, hogy vágás
nélkül, folyamatosan kíséri a kamera az általában valamilyen zenére
tátogó, többnyire sok szereplőt felvonultató jelenetfolyamot (1:27 után érdemes belenézni). Jópofa, az egész falu közösségét megmozgató kedves emlék:
Szóval az étteremben benyomtunk egy finom, hideg, fűszeres paradicsomlevest, helyi nevén Gazpacho-t, aztán indulás haza.
Nagyon szép és emlékezetes nap volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése