A mai napon az alig félórányira lévő Girona meglátogatása volt a terv. A városka már a római birodalom idején is lakott település volt, jelenleg közel százezren élnek itt. A costa-bravai nyaralóhelyekhez legközelebbi repülőtér is itt található, például a Ryanair Pozsonyból ide repül.
Legfőbb látnivalója a katedrális és a körülötte lévő óváros. Reggeli után kényelmesen indultunk és 11 körül érkeztünk meg. Egy kicsit bénáztunk a parkolással, hogy most hol lehet, hol nem, hová lehet behajtani, hová csak engedéllyel.... Végül a vasútállomás mellett, a városközponttól kb. 10 perc sétára találtunk egy tágas parkolót. Itt legalább biztosak voltunk, hogy nem állunk meg tilosban.
Kerestünk egy turista irodát, kértünk egy térképet, meg néhány tanácsot, hogy mit érdemes megnézni. A városkán a Onyar folyik keresztül és a partjain színes házak állnak.
Az irodában dolgozó hölgy kb. harmincszor elismételte, az "Apple bridge" szavakat, és magyarázta, hogy az Apple cég szponzorálta az egyik nem különösebben impozáns vas gyalogos híd felújítását.
A műtárgynak inkább csak a története érdekes: 1877-ben ugyanaz a cég csinálta, aki a párizsi Eiffel-tornyot is építette. Itthon még utánanéztünk, de egy szót nem olvastunk az Apple cégről, így még az is lehet, hogy az Eiffel-t hallottuk félre Apple-nek :). A folyó felett már a középkorban állt itt híd, ami az egykori halpiachoz vezetett, de az évszázadok során a többszöri átépítés, javítgatás ellenére annyira megromlott az állaga, hogy helyére újat húztak fel. Erre vezethető vissza, hogy 3 neve is van: Régi halpiac-, Vas- és Eiffel- híd.
Az óváros körüli fal sokáig és nagyon jó állapotban őrizte meg a régi épületeket. A kőből épült házak és templomok falai között a mai napig zajlik a "normális" élet, az éttermek és szuvenírboltok még nem kerültek túlsúlyba.
Bekukkantottunk a Szent Félix templomba (La basílica de Sant Feliu). A vaskos, nem különösebben díszített falak inkább monumentalitásában fogják meg az embert. A világon a 2. legszélesebb templomhajója van.
A templommal szemben áll egy kicsit furcsa szobor, egy még furcsább városi legendával: Ha az oszlopra mászó oroszlán fenekét megcsókolod, még egyszer visszatérsz a városba. Erre a kissé szokatlan legendára már csak itthon akadtam rá, így az alábbi kép nem az enyém, a netről szedtem le.
Katalónia egy ideig mór megszállás alatt volt, ennek emlékét őrzi a mór fürdő.
A város leghíresebb épülete a székesegyház. A déli napsütésben a sok lépcső elriasztott minket, hogy felmásszunk a templomhoz.
A városfal tetején sétaút vezet, ahonnan jó kilátás nyílt az alattunk elterülő ezeréves épületekre.
Hátulról az egykori Szent Jakab templom, amiben az alig két évtizede, 1991-ben alapított egyetem egyik épülete működik.
Két előadás között az árnyas Campus kávézóban ejtőzik az ifjúság.
Lesétáltunk a Szent Jakab lépcsőn.
A régi zsidó negyed szűk kis utcácskáin kiértünk a történelmi városrészből.
Átvágtunk a Függetlenség terén, majd a bő két órára sikeredett sétánk befejeztével visszaértünk az autóhoz. Aznapra már más programot nem terveztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése